agitatio.hu

Kedves Agitátorok!

2016. november 21-től a bejegyzéseket a www.agitatio.hu oldalon követhetitek. A váltás oka, hogy a jövőben szeretnék még jobban a felhasználói igényekre koncentrálni, valamint a képek mellett immár videókkal is tudom illusztrálni fő üzeneteimet. Ezen kívül egy új menüstruktúrával szeretnélek meglepni Benneteket, hogy könnyebben eligazodhassatok a tartalmak sűrűjében. Bízom benne, hogy az újítás elnyeri tetszéseteket.

Ne feledjétek! – olyan időszakában vagyunk most a történelemnek, ahol állandó a változás, így hát egészen biztos, hogy még több témát fogok új nézőponton keresztül új megvilágításba helyezni. Remélem, hogy ebben a konstruktív párbeszédben továbbra is partnerként számíthatok rátok.

-agitatio-

Reklámok

Európa, jobbra át!

Donald Trump lett az amerikai elnök, ami nem várt fordulatot hozhat a nemzetközi politikában. Ez a jobbratolódás Európában már érezhető volt a Brexitnél, valamint a populistának bélyegzett pártok felemelkedése során is, ám ez a folyamat most új sebességbe kapcsolhat. Tegnap Bulgáriának is új, oroszbarát elnöke lett, de december 4-én Ausztriában és Olaszországban is fontos választásokat tartanak, amelyek megváltoztathatják a politikai fősodor irányát. De a legérdekesebb kérdés mégiscsak a németek reakciója lesz, hiszen a merkeli bevándorláspolitika is annak a történelmi tapasztalatnak az eredménye, hogy az amerikaiakkal nem célszerű konfliktusba keveredni. Meglátjuk, hogy ez a bölcs gondolat az új amerikai elnök alatt is fenn fog e állni, mert Európában a németek nélkül nincs teljes fordulat.

November 9-én eldőlt, hogy az Egyesült Állomok következő elnöke Donald J. Trump lesz. Ez a nem várt fordulat szemmel láthatóan kiverte a biztosítékot néhány, a másság mindenen túli elfogadását hirdető csoportosulásnál. Azóta egymást követik a Trump elleni tüntetések, amelyek résztvevő között, mint megtudtuk szép számmal akadnak fizetett provokátorok is. Az eset sok tekintetben hasonlít a Brexit során tapasztaltakra, hiszen Californiában itt is mozgalom indult az elszakadásért, akárcsak Londonban. Azon a kérdésen már túl vagyok, hogy a demokraták mégis miért képtelenek elfogadni egy demokratikus választás eredményét – vélhetően mert csak addig ‘demokraták’, amíg az számukra kedvező eseményeket takar -, de sokkal érdekesebb, hogy a tüntetések indoklásának a ‘gyűlölet embere’ elleni fellépését jelölik indoknak. Nem tudom, hogy a ‘gyűlölet’ ellen miért épp a gyülölködést gondolták morálisan elfogadható magatartásnak, de az már nem ennyire közömbös, hogy ezeken az anarchia közeli tüntetéséken egy ember már meg is halt. Érdekes, hogy megint azok tombolnak és pusztítanak az utcákon, akik béke hírnökeinek szerepében akarnak tetszelegni – úgy tűnik ez valami balos szokás lehet, mert nálunk is akkor voltál ‘csőcselék’, ha a Gyurcsány kormány ellen tüntettél, de ha az Orbán kormány ellen, akkor hirtelen szabadsághőssé avanzsálsz; félelmetes párhuzam.

natebeeler_cagle
Hát igen, elég érdekesen hat, amikor a ‘gyűlölet ellen tiltakozók’ szítják a legnagyobb gyűlöletet. Forrás: dispatch.com

A történtekből ugyanakkor a társadalomban meglévő feszültség kiolvashatóságát tartom az egyetlen pozitív hozadéknak, amely a tét növekedésével fokozatosan csak nőni fog. Végre leleplezték önmagukat, és nem kell tovább folytatni ezt az értelmetlen moralizáló vitát az erkölcsről, meg emberi értékekről, hanem végre őszintén beszélhetünk az embereket érdeklő fontos kérdésekről.

A dominóhatás

Annál is inkább, mert a történetnek súlyos következményei lesznek az egész világra, így Európára nézve is. Úgy tűnik, hogy a korszellem alapján elindult egy olyan folyamat, amely során a polgári lakosság, mintegy tüntetőleg fellázadt az eddigi, a polkorrekt gondolkodást meghonosító politikai elit ellen, amely a populistának bélyegzett pártok előretörését hozza magával. Középtávon pedig a liberalizmus, mint eszme bukását is jelenthetni, ugyanis jelenlegi formájában nagyon úgy fest, hogy nem tud megújulni, és a valós problémákra valós megoldásokat kínálni. Ennek legfőbb oka, hogy ha dogmatikus alapelveiből engedne, akkor azzal maga ismerné el alkalmatlanságát és azonnal összeomlana. Mindenesetre a végjáték így is ugyanaz lesz, csak hosszabb ideig fog eltartani a szenvedése, ami viszont a jobboldali pártok könnyű győzelmének ígéretét hozza magával, mintegy önmagát erősítő dominóhatást kiváltva.

profecia
Végső soron, amit populistának bélyegeznek, az maga a demokrácia: “Ahogy a demokrácia tökéletesedik, az elnök által képviselt hivatal egyre közelebb és közelebb kerül az emberek belső lelkületéhez. Egy nagyszerű és dicsőséges napon az emberiség végül el fogja érni szíve vágyát, és a Fehér Házat egyenesen egy hülye és teljesen egoista idióta fogja elfoglalni.” Forrás: latimes.com

Már a magyar kvótaügyi népszavazás is hasonló hatást válthatott volna ki, de a végülis érvénytelen eredmény ezt felülírta, ugyanis ezek után nem valószínű, hogy kétes kimenetelű szavazásokra más pártok is bevállalnák a kockázatot. Viszont ami késik nem múlik, hiszen Trump megválasztása után már nincs több mellébeszélés, erre a nem várt – vagy inkább a politikai elit által nem remélt – választási eredményre választ kell adnia az európai elitnek is. Tartok tőle, hogy a brüsszeliták által lenézett jelölt hatalomrakerülésére annyira nem számítottak, hogy az elmúlt évben a Trump ostorozásására alapuló kommunikációt már nehéz lenne egy 180 fokos fordulattal visszafordítani, és ezáltal helyreállítani a megtépázott nemzetközi kapcsolatokat. Ez pedig újabb lendületet ad annak a már egyébként is elindult nemzetközi folyamatnak, amely a valódi politikai változás ígéretét hordja magában. Mai hír, hogy Newt Gingrich, korábbi republikánus házelnök, akit Trump leendő külügyminisztereként tartanák számon, egy interjúban arról beszélt, hogy

Magyarország a beérkező migránsok számát egyetlen nap alatt 99 százalékkal csökkentette, egyszerűen egy hatékony kerítés megépítésével és annak az őrzésével.”

Párhuzamot állítva a mexikói határ felől érkező illegális bevándorlókkal. Mennyire más szemlélet az a leendő amerikai adminisztrációtól! Sehol egy fasiszta jelző, sehol egy elítélő, emberi jogokra vonatkozó nyilatkozat. Magyarország a mai Amerikában a példát jelenti, és nem az antikrisztust, amely szerepet a demokraták előszeretettel sütöttek ránk, nem kifejezetten javítva ezáltal az egyébként sem túl rózsás magyar-amerikai kapcsolatokat.

Európai változási hullám

Érdekes, hogy a magyar kormány az egyetlen, amely hivatalból kezdte meg akkor még különutas politikáját, így ez az új hullám nemhogy el nem sodorja, de inkább növeli ázsióját, hiszen azóta minden nemzetközi választáson a számára kedvező jelölt került ki győztesen. A sor Lengyelországban kezdődött, majd jött egy kevésbé fontos, de mégis ebbe a körbe illeszkedő horvát szavazás, a legújabb ország pedig, ahol változás állt be, az Bulgária. Épp most bukott – mondott le a kormányfő az elnökválasztás eredménye miatt – meg az EU-párti kormány, amely Brüsszel és Washington erős ajánlására felmondta pl. az országon átvezető Déli Áramlat gázvezetéket. Nagy kérdés, hogy az új oroszbarát kormánnyal, és az orosz-török kiegyezéssel mi lesz ennek a vezetéknek, és ezáltal a régió geopolitikai helyzetének a sorsa.

Kevésbé fontos szereplő a nemzetközi térképen, de újabb ok az aggodalomra a románoknak, hogy Bulgária mellett Moldáviában is oroszbarát elnököt választottak. Ezek a történések is az együttműködésre ösztönözhetik a román vezetést, vagyis itt kevésbé önszántukból, mint politikai kényszerűségből, de mégis beállnak az új irányba – azért nem kell aggódnunk a románokért, a történelem során számtalanszor bizonyították már, hogy pontosan tudják, hogyan kell az erősebb irányába helyezkedni.

December 4-e lesz a következő nagy mérföldkő Európa jobbratolódásában, hiszen Ausztriában végre talán megtartják az elnökválasztás második fordulóját is, ahol a mostmár a közvélemény-kutatóknál is népszerűbb jobboldali jelölt Hofer vezet a zöldek jelöltje előtt. Ha a nemzetközi folyamatokat nem is vesszük figyelembe, akkor sincs túl soka bizalodni a liberális-baloldali tábornak, ugyanis a kormány a bukott kancellár után érezhetően jobboldali szavazóknak kedves húrokat penget, elsősorban Sebastian Kurz külügyminiszter révén.

Ezen a napon egy másik – talán még fontosabb – államban is tartanak egy szavazást. Olaszországban, a kormányon lévő baloldali Renzi jelentette be, hogy ha nem szavazzák meg a kormányfő parlamenti és választási reformját, akkor lemond. A kutatások alapján az ő szénja sem áll túl jól, így egy előrehozott választáson vélhetően a szintén populistának bélyegzett Öt Csillag Mozgalom gyűjthetné be a legtöbb szavazatot. Tovább fokozza ez az EU amúgy sem épp elhanyagolható problémáit, hogy ráadásul a párt még az eurózónából való kilépés lehetőségét is belengette, amit egyébként az olaszok fele is támogat.

A téli álom nem tart sokáig, ugyanis egyből követi a tavaszi ébredés. Március 15-én Hollandiában tartanak választásokat, és ha nyer a Geert Wilders vezette iszlámellenes Szabadságpárt, akkor könnyen lehet, hogy az Unióból is kivezetné a hollandokat. Jelenleg fej-fej mellett állnak a liberálisokkal.

Ennél lényegesen jelentősebb, hogy május 7-én Európa második legnagyobb államában, Franciaországban tartanak választásokat. Itt a teljesen megroggyant kormányzó baloldal száll szembe a megosztott jobboldallal. A baloldali Hollande a francia történelem legnépszerűtlenebb elnöke, konzervatív kihívója pedig az a Sarkozy, aki könnyen lehet, hogy az elnökválasztási kampányát a bíróságon fogja tölteni, egy korábbi korrupciógyanús botránya miatt, így megnyílik a tér a populista Le Pen vezette Nemzeti Front előtt, amely párt szinte elsőként gratulált Trump győzelméhez.

Már csak hab a tortán, hogy szeptemberben Németországban is szövetségi választásokat tartanak, amelyből a nemzetközi politikai hullámot eddig jól meglovagló AfD megerősödve kerülhet ki. Bár maga a választás vélhetően nem fog egyértelmű változást eredményezni Németországban, de egy megerősödött populista párttal, és ilyen nemzetközi politikai klímával már Európa leghatalmasabb állama sem vonhatja ki magát a következmények alól. Beszédes, hogy Merkel még mindig nem jelentette be, hogy indul e kancellárként a következő ciklusban. Ha az amerikai elnökválasztás eredményeit várta, akkor kötve hiszem, hogy olyan eredményt kapott, amely az újraindulása melletti érveket erősítette volna meg.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy a következő év még a mostaninál is izgalmasabb lehet a politikában, úgyhogy ezeket a dátumokat érdemes bevésni az emlékezetünkbe, hiszen valószínűleg tartogat a jövő még pár meglepetést.

scottstantis_tribune
A politikai korrektség öröksége. Lesz mit eltakarítani. Forrás: gocomics.com

Úgy néz ki tehát, hogy a történelem új sebességre kapcsolt, és az eddig regnáló politikai elit egy végletekig megosztott és kizsigerelt társadalmi rendet hagy maga után. A romokat persze el kell valakinek takarítania, így ezekre a folyamatokra érdemes úgy tekinteni, mint egy józan ész diktálta egészséges önvédelmi mechanizmusra az emberiség védelmének érdekében.

Új Rend

Véget érni látszik a világ legnagyobb szappanoperája, a Donald Trump főszereplésével tartott amerikai elnökválasztás. A storyt talán még Hollywoodban sem tudták volna jobban megírni: a végig esélytelennek tartott és lenézett jelölt végül elnyerte a fele királyságot. A történet bár sokak számára egy rémmesének tűnhet, valójában azonban tökéletesen illeszkedik egy immár globális folyamatba, amely során az emberek – megelégelve a regnáló politikai elit polkorrekt gondolkodását – úgy döntöttek, hogy visszaveszik saját kezükbe az irányítást. Történelmi időket élünk.

Magyar idő szerint 8:37 perckor végleg eldőlt, hogy az Egyesült Államok 45. elnökét Donald J. Trumpnak fogják nevezni. Nem kis teljesítmény ez a politikai tapasztalatokkal nem rendelkező milliárdostól, hiszen a tapasztalat hiánya mellett a teljes közhangulat is – látszólag – ellene dolgozott. Az összes jelentős gazdasági és médiaszereplő Hillary Clinton győzelmét várta, ugyanis ő lett volna a korábban kiharcolt törékeny hatalmi rend biztosításának záloga. Ez az egyoldalú, elfogult és egyhangú ellenszél pedig sokszor még Trumpnál is undorítóbb kijelentésekre ragadtatta magát –  persze itt most nem a használt szavak, kifejezések szalonképességéről beszélek, hiszen ez a véleményszabadság egyfajta szimbólumává lépett elő, hanem a másként gondolkodni merők visszataszító megbélyegzésére és ellehetetlenítésére.

Gondoljunk csak a Trumpot folyamatosan átkozó, jelöltségét hol heccként, hol pedig a diktatúra eljöveteleként beállító médiára. Ennek a közkedvelt narratívának aztán vannak további gyöngyszemei, mint például az az Amerikában bevett gyakorlat, hogy az általános iskolában a fiatal nebulók – önkéntes alapon – kiállnak a táblához, és kiválasztják jelöltjüket. Nos, elképzelhetjük, hogy a sajtó által kirekesztőnek bélyegzett republikánus jelölt nem sok szavazatot gyűjthet be egy multikulturális osztály előtt, amely végső soron a többiek véleményét érdemben befolyásolja, miközben a szimpatizánsokat ellehetetleníti.

Másik, szintén közkedvelt befolyásolási módszer, amely során a meglévő hírességek iránt érzett rokonszenvet próbálják meg a politikusok kiaknázni. Ezeket a népszerűségi mutatókat pedig a bulváron  keresztül lehet a legjobban bemutatni, amiben a demokraták – az iskolai példához hasonló okok miatt – hagyományosan erősebbek. A tét növekedésével ezek a hangok is egyre elképesztőbb méreteket öltöttek. Voltak itt celebek, akik az ország elhagyásával fenyegetőztek, mint pl. Cher vagy Barbara Streisand. Persze a versenybe ki-ki saját képességei szerint szállt be, így  például Madonna úgy akarta támogatni – az egyébként a ‘nők jogaiért küzdő’ – Clintont, hogy minden szavazónak beígért egy hosszú és élvezetes orális kényeztetést – higgyük el neki ha ő mondja, hiszen nem kis részben erre alapozta korai sikereit. Aztán Robert De Niro személyében volt olyan is, aki azt tartotta hatalmas és szellemes színészi teljesítménynek, ha egy percen keresztül válogatott trágár kifejezések tárházával átkozza a republikánusok jelöltjét. És persze olyan is volt, aki csak ‘szimplán’ állt ki mellette, mint a hagyományosan demokrata párti George Clooney.

debate-hillary-trump-ben-garrison_2_orig
A liberális média még az egyértelmű vereség után is tenné szolgalelkű dolgát. Forrás: grrrgraphics.com

Mind a média, mind az oktatási rendszer, mind pedig a hírességek egyetlen célja nem más, mint az ellehetetlenítés, a másik lejáratása. Remélik, hogy kiállásuk azt eredményezi, hogy a más értékrendet képviselőknek ezáltal még esélyt sem adnak a legfőbb hatalomért folytatott küzdelemben. Ez kicsit hasonlít Trump egész választási kampányához is, hiszen az az ember, aki a politikára karrierként tekint, nem teheti meg, hogy a korábbi játékszabályokat felrúgva, olyan szalonképtelennek bélyegzett kijelentéseket tegyen, mint amelyeket Trump megengedett magának – könnyen tehette hiszen ő milliárdosként független a teljes politikai elittől. Ez az egzisztenciális kihívásoknak kitett, az ellehetetlenülés fenyegetettségét magában hordozó folyamat aztán legitimálta saját magát, megteremtve ezzel a polkorrekt gondolkodás megkerülhetetlen világát – amelyet Trump fenekestül forgatott most fel, elhozva ezáltal az Új Rendet.

Ebbe a sorba illeszkedik aztán még egy nagyon fontos elem, amelyet a meglepetési-hatásért egyedül okolni lehet, és ez a közvélemény-kutatók szerepe. Azt már tudhattuk az osztrák elnökválasztás első fordulójából, valamint a brexit körüli előrejelzésekből, hogy az általuk közölt adatokat koránt sem lehet megbízhatónak tekinteni, de az a tény, hogy még a választás napján is 90%-os esélyt jósoltak Clintonnak, valamint az összes médiumnál végig demokrata párti győzelmet vártak, felvet néhány kérdést. Az első és legfontosabb, hogy szabad e többé megbíznunk ezekben az üzleti és politikai életnek kiszolgáltatott közvélemény-kutatókban akkor, amikor az objektív adat közlésére hivatkoznak, vagy őket is inkább a politikacsinálás szereplőinek tekintjük, akik a közölt információkon keresztül az általuk kívánt jelölt érdekében akarják befolyásolni a közvéleményt?

Anélkül, hogy naivnak tartanánk magunkat, tekintsünk el most egy pillanatra az utóbbi és igencsak valószínű forgatókönyvtől, és vizsgáljuk meg, hogy a közölt adatok ellenére mégis hogyan nyerhetett Trump.

A nyereség okai

Az okokat kutatva egyetlen elemre vezethetjük vissza tulajdonképpen a teljes Trump-jelenséget, mégpedig arra, hogy az emberek megértettek: ez az utolsó esélyük. A sokat emlegetett globalizáció következtében, az elitek haszonszerzése céljából a meglévő és hagyományos fehér-angolszász-protestáns (WASP) értékrendre épülő társadalmat olcsó bevándorlók millióira kívánták cserélni, akik bár jelentős tömeget képviselnek, mégsem rendelkeznek érdekérvényesítő képességgel, így könnyen megvezethetők. Ez nem új folyamat, már régóta elkezdődött, és emiatt teremtették meg a félelmet okozó és szabadságot eltaposó polkorrekt közgondolkodást, hogy az ez ellen tiltakozó embereknek a hangját elhallgattassa. Sikerült is volna a mesterterv – gondoljunk csak az Amerikában lévő 11 millió illegális mexikói bevándorlóra, akiknek Obama belebegtette az állampolgárságot, vagy az Európában ma is zajló betelepítési folyamatra -, hiszen ez a fajta bevándorlás, és a szaporodási rátában mutatkozó óriási különbség végleg átrajzolta volna a társadalom demográfiai összetételét, elvéve a reményt is a jobboldaltól, hogy valaha kormányra kerülhet. Ezt a mellőzöttséget megelégelve és a politikai elit visszataszító húzásaira adott válasz az, amely tulajdonképpen Trump megválasztásában most  kicsúcsosodott.

Tudták, hogy ez az utolsó alkalmuk, ahogy azt is tudták, hogy valami újat akartak, a tét pedig óriási, hiszen most volt egy jelölt, aki tényleg az igazi változást képviselte. Ez pedig a rekordokat döntögető választási részvételben is megnyilvánult. Annak  ellenére, hogy a média egyetlen alkalmat sem felejtett el, hogy Trump bűneire felhívja a figyelmet, úgy tűnik, hogy még így is jobb választásnak tűnt Clintonnál.

election-decision-rgb-ben-garrison_orig
Miért döntöttek az amerikaiak Trump mellett? Forrás: grrrgraphics.com

Trump sikere tehát csak részben köszönhető probléma-, és szókimondó személyiségének, ám sokkal inkább annak, hogy a fennálló renden kívülről érkezett – beszédes, hogy az ideit tartják minden idők legnépszerűtlenebb jelöltjei közötti összecsapásnak.

Ugyanakkor az már mindenképpen kijelenthető, hogy ez a folyamat, amely során a korábbi elit érdekeinek történő megfelelési kényszer és polkorrekt világ lebomlófélben van. Helyét átveszi egy új, az emberek valós igényeire és a kihívásokra őszinte válaszokat adó, demokratikusabb világ. Ez volt tapasztalható korábban a brexitnél, és most ugyanez érte el Amerikát is.

Mit hoz az Új Rend Amerikának?

Egyelőre nehéz megjósolni az új elnök által jelentett gazdasági és jogi következményeket, de mivel az USA-ban nagyon erősen lábakon áll a fékek és ellensúlyok rendszere, ezért a napi ügymenetben nagy változás nem várható. Inkább csak politikai és társadalmi értelemben következik be változás azáltal, hogy megbuktak a korábbi elitek és véget ér a polkorrekt beszéd korszaka. A korábban a diktátor mellett még világ végét hozó atomveszélyként is beállított Trump első elnöki beszéde azért sokkal inkább a megbékélésről és együttműködésről szólt:

Elnézést, hogy megvárakoztattam önöket, komplikált ügy volt. Most hívott Hillary Clinton, és gratulált nekem, önöknek. Gratulálok neki és családjának a kemény kampányhoz. Nagyon keményen és hosszan dolgozott az országért, ezért hálásnak kell lennünk. Az országnak most viszont egyesülnie kell. Ezennel megfogadom, hogy minden amerikai elnöke leszek. Azokhoz is szólok, akik nem szavaztak rám, és vannak elég sokan: ez önökről is szól. Önök is szeretik az országukat, amiben minden vallás és rassz biztonságban élhet. Újjáépítjük az országot, és megvalósítjuk az amerikai álmot. Üzletember vagyok, tudom, hogyan kell. Mindenkinek megvan a lehetősége. Senkit nem felejtünk el. Mindenre jut idő és energia, a városainkra, az infrastruktúrára, és senki mögött nem maradunk le. Végre foglalkozhatunk a háborús veteránokkal is. Nagyszerű gazdasági tervünk van. Kiváló kapcsolataink vannak más országokkal. Amerika mostantól a legjobb lesz. Mernünk kell nagyot álmodni.”

Nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni, de ezek alapján úgy tűnik, hogy az új elnök körüli nemzetközi hisztériakeltés sokkal inkább a régi rendszer kihívójának, és nem egy véreskezű diktátornak szólt.

Mindenesetre azért szögezzük le, hogy nehezen tudnám elképzelni, hogy a világ bármely más államában választást nyerhetne egy Trump-szintű figura, így ez egyfajta görbetükör is lehet az amerikai fogyasztói társadalom felé – és ne feledjük, hogy még mindig ő volt a kevésbé rossz jelölt az amerikaiak szemében, ami alapján el tudjuk képzelni, hogy mekkora elégedetlenség lehet az amerikaiakban a polkorrekt elitjükkel szemben.

Mit hoz a világnak?

Ez a kérdés hordozza magában a legnagyobb talányt, hiszen kritikusai éppen a kiszámíthatatlanságát hozták fel ellene legfőbb érvnek. Éppen ezért nehéz okosnak mutatkozni a kérdésben, de annyi bizonyos, hogy a Clinton fémjelezte külügyminiszterségnél csak jobb megoldások születhetnek mind a Közel-keleten, ahol végre őszintén lehet beszélni, hovatovább visszaszerezni az ellenőrzést az esztelen és féktelen migráció felett, mind Oroszországgal kapcsolatban, ahol a hidegháború óta nem látott mértékű orosz-amerikai viszony enyhülését is magával hozhatja Putyin iránt tanúsított új szemléletű felfogása. Összességében így első ránézésre inkább békésebb hely lesz a világ az ő elnöksége alatt.

A harmadik legtöbbet hangoztatott érv ellene, hogy lebontaná a NATO-t, vagyis azt a katonai szövetséget, amelynek tagjai önként vállalták, hogy lemondanak katonai erejükről, és szinte teljes egészében átadják a helyet az amerikainak, akik utána bármikor jöhetnek bármelyik országba ‘gyakorlatozni’ – vagy ha úgy tetszik, erőt demonstrálni. Szeretem az olyan őszinte katonai szövetségeket, amelyben csak az egyik állam rendelkezik – méghozzá a világ legerősebb – hadseregével. Ez ugyanis biztosan garantálja, hogy a tagoknak egyenlő arányú befolyásolási képességük lehessen… Komolyra fordítva a szót: nehéz úgy bármiről is tárgyalni, ha nem vagyunk alkupozícióban – ez már bebizonyosodott a Török-EU megállapodás kapcsán is. Nem csoda, hogy a magyar miniszterelnök ma az első számú képviselője egy közös európai hadsereg felállításának.

Szegről-végről szintén idetartozik Trump viszonyulása a szabadkereskedelmi egyezményekhez is, amelyekről lesújtó véleménye van, ugyanis szerinte nem kedvez az amerikai munkásoknak. Szerintünk meg nem kedvez az európai fogyasztóknak, így úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben is egyetértés van köztünk.

Magyarország helye az új világban

Végül pedig az egyik, talán legfontosabb kérdés, hogy mindez mit jelent Magyarország viszonylatában. Emlékezetes, hogy hivatalban lévő kormányfőként elsőként Orbán állt be Trump mögé, és ezt a gesztust később nagyra értékelheti az újdonsült elnök, így reális esély kínálkozik a kapcsolat javítására. Az eredmény azért is érdekes, mert sokan már talán Orbán külpolitikai visszaszorulását látták az érvénytelen népszavazásban, valamint az azt követő alkotmánymódosítás körüli csatározásokban. Nos, nekik ez az eredmény mindenképpen felér egy kijózanító pofonnal, hiszen az Új Rendnek éppenséggel Orbán az egyik legfőbb európai hírnöke.

Hogy végső soron mi fog változni, azért még nehéz lenne előre megjósolni, annyi már bizonyos, hogy semmi sem marad olyan, mint régen. Az újfajta kihívások újfajta politikai válaszokat igényelnek, amelyre a polkorrekt liberalizmus többé már nem tud valós megoldásokat adni. Új kor hajnala virrad, a történelem csak most kezdődik.

Miért kellenek a Soros Györgyök? – az index szerint

Szponzorált szájbarágó tanmesén keresztül próbálja okítani a népet az egyik vezető hírportál, látszólag a pénzügyi kultúra fejlesztésének önzetlen céljából. A szándék nemes is lehetne, ha nem rína le róla, hogy szinte már sértően veszi hülyére a magyar embereket. De vajon tényleg annak a neoliberális gazdasági modellnek a feltétlen hirdetése szolgálná a pénzügyi kultúra fejlődését, amit az egyik brókercég közvetítene nekünk, és amely végső soron a gazdasági világválsághoz is vezetett?

Nem, a címet nem én találtam ki, valóban így jelent meg az indexen a Miértország sorozat 4. része. Vagyis egészen pontosan ‘miért kellenek a spekulánsok?’ címmel jelent meg először az oktató videó, amit aztán a ‘miért kellenek a Soros Györgyök?’-re cserélt az ország egyik vezető hírportálja (a különbséget a cím és az url sáv közti eltérés is bizonyítja). Hogy miért kellett lecserélni a címet, talány. Talán mert úgy vélte a felelős szerkesztő, hogy nem elég egyértelmű, hogy mit is takar a spekuláns kifejezés, hogy ki is számít ma Magyarországon az első számú spekulánsnak. Ennél érdekesebb, hogy miért akarta a spekuláns és Soros György szókapcsolatok közötti asszociációt ilyen bántóan egyszerű trükkel összekapcsolni. Ennek megválaszolására két lehetséges magyarázat adódik: vagy annyira megtetszett neki a a spekulánsok munkakörét leíró, tulajdonképpeni felmentő magyarázkodás, hogy ezzel próbálta a milliárdos utóbbi időben kissé kopottas renoméját visszaállítani, vagy csak egész egyszerűen pontosan ebből a kétes hírnévből eredő szándékos provokáció volt a célja. Mindenesetre mind a két lehetséges megoldás objektív, szabad, független és felelős viselkedési mintát tükröz.

Végső soron talán nem is maga a címadás, hanem sokkal inkább a videó tartalma a lényeg. A kisfilm többé-kevésbé rendben van, nincs vele különösebb baj. Eléggé szájbarágós, de összességében korrekten írja le a piac működési mechanizmusait egészen az utolsó mondatig, amelyet hallva az az érzése támad az embernek, hogy az egész azt megelőző rész erre az egy mondatra lett felfűzve, amely így eléggé kérdőre vonja a látszólagos szándékot és amely mondat az egyébként kellemes hangú narrátor tálalásában így hangzik:

Lehet őket nem szeretni, mert pénzesebbek nálunk, de azért lássuk be: sokszor szükségünk van rájuk.”

És ebben az egy mondatban azt hiszem minden benne van, amit a liberális gondolkodók rólunk gondolnak. Így ez a videó nem más, mint a munkából és bérből élő ember tökéletes és totális arcul köpése. Mert hogy a videóban elhangzottak szerint csak azért nem szeretjük őket, mert ‘pénzesebbek’ nálunk. Vagy ahogy szintén a tanmese tanulásagai alapján megtudhatjuk:

Mégis miért utáljuk őt? Mert sokszor kihasználja a gyengéinket, drágán ad kölcsön, vagy akkor szedi a sátorfáját, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a pénzére. Ezzel időről-időre megnehezíti a gyengék életét.”

Tehát összefoglalva: azért utáljuk, mert ‘pénzesebb nálunk’, mert ‘nekünk szükségünk van a pénzére’, és mert ‘mi gyengék vagyunk‘.

Tehát minden utálatunk kizárólag az irigységünkből fakad. Nem is várom el egy olyan embertől a materializmuson kívüli örömök meglátását, aki csak a pénzt tekinti értéknek, de egy olyan embertől elvárom a gondolatokra való nyitottságot, aki a sokszínűséget tűzte zászlajára. Ugyanis nem az irigység miatt nem kedveljük a Soros György-féle spekulánsokat – már ha egyáltalán nem kedveljük őket -, hanem mert befolyással való visszaélésük során erőszakosan akarják átszabni Európa etnikai és kulturális arcképét, vagy mert mérhetetlenre nőtt kapzsiságuk országokat sodort a csőd szélére (lásd Nagy-Britannia esetét 1992 szeptember 16-án, amely ‘fekete szerdaként’ lépett be a köztudatba), vagy talán mert még élénken él tudatukban az általuk okozott 2008-as gazdasági világválság.

De az indexet úgy tűnik a valóság és a realitás már régóta nem zavarja, a lényeg, hogy a lecke el lett végezve, vagyis teljesítették a megbízójuk, egy brókercég megrendelését.