Miért kellenek a Soros Györgyök? – az index szerint

Szponzorált szájbarágó tanmesén keresztül próbálja okítani a népet az egyik vezető hírportál, látszólag a pénzügyi kultúra fejlesztésének önzetlen céljából. A szándék nemes is lehetne, ha nem rína le róla, hogy szinte már sértően veszi hülyére a magyar embereket. De vajon tényleg annak a neoliberális gazdasági modellnek a feltétlen hirdetése szolgálná a pénzügyi kultúra fejlődését, amit az egyik brókercég közvetítene nekünk, és amely végső soron a gazdasági világválsághoz is vezetett?

Nem, a címet nem én találtam ki, valóban így jelent meg az indexen a Miértország sorozat 4. része. Vagyis egészen pontosan ‘miért kellenek a spekulánsok?’ címmel jelent meg először az oktató videó, amit aztán a ‘miért kellenek a Soros Györgyök?’-re cserélt az ország egyik vezető hírportálja (a különbséget a cím és az url sáv közti eltérés is bizonyítja). Hogy miért kellett lecserélni a címet, talány. Talán mert úgy vélte a felelős szerkesztő, hogy nem elég egyértelmű, hogy mit is takar a spekuláns kifejezés, hogy ki is számít ma Magyarországon az első számú spekulánsnak. Ennél érdekesebb, hogy miért akarta a spekuláns és Soros György szókapcsolatok közötti asszociációt ilyen bántóan egyszerű trükkel összekapcsolni. Ennek megválaszolására két lehetséges magyarázat adódik: vagy annyira megtetszett neki a a spekulánsok munkakörét leíró, tulajdonképpeni felmentő magyarázkodás, hogy ezzel próbálta a milliárdos utóbbi időben kissé kopottas renoméját visszaállítani, vagy csak egész egyszerűen pontosan ebből a kétes hírnévből eredő szándékos provokáció volt a célja. Mindenesetre mind a két lehetséges megoldás objektív, szabad, független és felelős viselkedési mintát tükröz.

Végső soron talán nem is maga a címadás, hanem sokkal inkább a videó tartalma a lényeg. A kisfilm többé-kevésbé rendben van, nincs vele különösebb baj. Eléggé szájbarágós, de összességében korrekten írja le a piac működési mechanizmusait egészen az utolsó mondatig, amelyet hallva az az érzése támad az embernek, hogy az egész azt megelőző rész erre az egy mondatra lett felfűzve, amely így eléggé kérdőre vonja a látszólagos szándékot és amely mondat az egyébként kellemes hangú narrátor tálalásában így hangzik:

Lehet őket nem szeretni, mert pénzesebbek nálunk, de azért lássuk be: sokszor szükségünk van rájuk.”

És ebben az egy mondatban azt hiszem minden benne van, amit a liberális gondolkodók rólunk gondolnak. Így ez a videó nem más, mint a munkából és bérből élő ember tökéletes és totális arcul köpése. Mert hogy a videóban elhangzottak szerint csak azért nem szeretjük őket, mert ‘pénzesebbek’ nálunk. Vagy ahogy szintén a tanmese tanulásagai alapján megtudhatjuk:

Mégis miért utáljuk őt? Mert sokszor kihasználja a gyengéinket, drágán ad kölcsön, vagy akkor szedi a sátorfáját, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a pénzére. Ezzel időről-időre megnehezíti a gyengék életét.”

Tehát összefoglalva: azért utáljuk, mert ‘pénzesebb nálunk’, mert ‘nekünk szükségünk van a pénzére’, és mert ‘mi gyengék vagyunk‘.

Tehát minden utálatunk kizárólag az irigységünkből fakad. Nem is várom el egy olyan embertől a materializmuson kívüli örömök meglátását, aki csak a pénzt tekinti értéknek, de egy olyan embertől elvárom a gondolatokra való nyitottságot, aki a sokszínűséget tűzte zászlajára. Ugyanis nem az irigység miatt nem kedveljük a Soros György-féle spekulánsokat – már ha egyáltalán nem kedveljük őket -, hanem mert befolyással való visszaélésük során erőszakosan akarják átszabni Európa etnikai és kulturális arcképét, vagy mert mérhetetlenre nőtt kapzsiságuk országokat sodort a csőd szélére (lásd Nagy-Britannia esetét 1992 szeptember 16-án, amely ‘fekete szerdaként’ lépett be a köztudatba), vagy talán mert még élénken él tudatukban az általuk okozott 2008-as gazdasági világválság.

De az indexet úgy tűnik a valóság és a realitás már régóta nem zavarja, a lényeg, hogy a lecke el lett végezve, vagyis teljesítették a megbízójuk, egy brókercég megrendelését.

Reklámok

Amerika választott

Már biztos, hogy a politikai elemzők által esélytelennek tartott Trump lesz a republikánus párt hivatalos jelöltje. A folyamatosan lenézett és alábecsült milliárdost így ezentúl az elnökválasztáson tartják biztos másodiknak. Valljuk be, ha legalább akkora eséllyel tippelik meg az eredményt, mint az előválasztások során, akkor ez számára inkább kedvező állapot. A tévedés oka – a szándékos megtévesztést figyelmen kívül hagyva – nem más, mint hogy ő az, aki ma leginkább érti az átlag emberek gondjait, és a nyelvükön tudja megszólítani őket. Mivel ezt ma egy milliárdos teszi a leghitelesebben, azt hiszem nem ártana a politikai elitnek némi önkritikát gyakorolnia.

A tegnapi indianai előválasztáson eldőlt, hogy Donald Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje. Az eredmény persze nem meglepő a korábbi események függvényében, de mindenképpen példaértékű, hiszen a hivatalos kampány mellett folyamatosan zajlott a milliárdos kijátszását célzó árnyékkampány – az USA-ban speciális szabályok alapján történik a választás, a jelöltek delegáltakat gyűjtenek, akik adott esetben a választók akaratával szemben is más jelöltet támogathatnak, ha nincs meg az abszolút jelöltséghez szükséges 1237 delegált; ennek esélyét hiúsította most meg Trump -, annak érdekében, hogy semmiféleképpen sem egy párteliten kívüli személy kerüljön a hatalom közelébe – ismerős módon, egységfrontba tömörülve. Merthogy Trump annak számít, aki kampányát saját vagyonából finanszírozza, így nincs lekötelezve a politikát jellemző alkuknak és kompromisszumoknak, elnöksége alatt nem kell az átláthatatlan háttéralkuk végtelen sorával foglalkoznia, hanem a választási ígéretei teljesítésével és a választói akarat végrehajtásával törődhet. Ezért is félnek tőle a médiában csak mainstreamnek, vagyis a fősodorhoz, (az előbb említett alkuk és megegyezések rendszeréhez) tartozó politikusok összessége, akik azért félnek egy külső, független jelölttől, mert nem tudják lekötelezni, irányítani, ami által felbomlik a korábban kényelmesnek tűnő status quo, megváltozik a játszótér. Tehát jelöltsége olyan, a párt felé célzott üzenetként is felfogható, hogy egy valódi demokráciában semmilyen pátoszos elv öncélú hangoztatása érdekében nem mehetsz szembe az emberek akaratával.

Új idők – új igények

Ez a korábban elképzelhetetlennek hitt helyzet egyben egy jelzés is a világban az utóbbi időben eluralkodott iránynak: az amerikaiaknak is elegük van a hiperérzékenyek eltorzult világából és a politikai korrektségből. Ők csak élni szeretnének a maguk módján, anélkül, hogy egy önjelölt megmondóember a saját kisebbségi komplexusaitól túlfűtve kitalál egy újabb mondvacsinált jelzőt, amellyel a több száz éve kialakult társadalmi rendet akarja a saját igényeire szabni.

Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kialakult egy új társadalmi réteg, amely a kárvallottja volt minden ‘esélyegyenlőségesdi’ küzdelemnek, és akiket a legegyszerűbben úgy jellemezhetünk, hogy dühös fehér férfiak. Mert minden indentitás szükségszerűen nemcsak a saját csoportjellemzőit határozza meg, hanem azt is, hogy kivel szemben képzeli el magát és ennek referenciatengelyében kivétel nélkül az imént felsorolt jegyekkel bíró egyén állt. Így tehát Trump menetelése egyfajta egészséges önvédelmi mechanizmusnak is betudható, ami azért is nagy szó, mert Amerika a liberális progesszivizmus hazája.

Milyen politikát hozna Trump elnöksége?

Persze a végső győzelem előtt még egy akadályt le kell küzdeni, ami Hillary Clinton személyében ölt testet. Clinton kampányát nem mellékesen az a Soros György finanszírozza, aki annak idején a korábban IMF-bábként is funkcionáló Bajnai Gordon politikai visszatérését támogatta, újabban pedig a migránsválság Európa arcát átszabó kísérletével hozzák szóba, így annak is van oka szurkolni Trumpnak, aki valódi paradigmaváltást szeretne. 

A leggyakrabban felhozott ellenérv, aggály persze nem tűnik teljesen alaptalannak, hiszen sokan félnek attól, hogy vajon milyen felelős elnök lehetne a milliárdos celebritásból, aki korábban nem éppen példaértékű életéről vált híressé. Nos, Trumpról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ne lenne sikeres abban, amit csinál. És ezt az érzékét az üzleti életben fejlesztette tökélyre. Minden helyzetben a cél eléréshez szükséges legjobb megoldást választotta: amikor a tucatnyi republikánus jelölt közül ki kellett tűnni, akkor megbotránkoztatott; amikor a figyelem helyett mérsékeltebb hangvételre volt szükség, akkor visszavett; valamint az egyetlen jelölt, aki képes a hagyományos republikánus szavazókon túl új embereket megszólítani. Tehát vezetőként való viselkedése nem keverendő össze nyers stílusával, elnökként nem egy hóbortos megmondóemberi szerepet alakítana, hanem a pragmatikus politikus tökéletes megtestesítőjeként tetszelegne.

Külpolitikája is drámai változást hozna, és nem csak azért mert Putyinnal elfogadható szinten lévő viszonya csökkentené a hidegháborús nyomást, hanem mert – ahogy azt már többször is kijelentette – nem akarná a ‘demokráciaexporton’ keresztül ráerőltetni akaratát más kultúrájú országokra, ugyanakkor a nyíltan terrorista Iszlám Állam ellen hathatósabb fellépést sürget. Szintén fontos érv Trump politikája mellett, hogy ellenzi a nemzeti szuverenitást és a nemzetállamok függetlenségét lenullázó TTIP-t is.

Hogy ezek az intézkedések mit hoznak a saját maga életében, azt mindenki döntse el személyesen, de ami biztosnak látszik, hogy Amerika már választott és ezt jó lenne, ha a folyton irigy kistestvér szerepét játszó Európa is észrevenné és nem most, a változó szelek fújásával egyidejűleg akarna felszállni egy 20 évvel ezelőtti vonatra.